Amit az inggallérról tudni érdemes
Talán nem is gondolnánk, de az ingviselés csak viszonylag későn, az 1200-as években jelent meg az európai öltözködési kultúrában, és egészen a XIX. századig szigorúan alsóneműként funkcionált. Csak a XIX. század második felére alakult ki a mai, gombos ingfazon elődje.
Egy kis gallértörténelem
Talán nem is gondolnánk, de az ingviselés csak viszonylag későn, az 1200-as években jelent meg az európai öltözködési kultúrában, és egészen a XIX. századig szigorúan alsóneműként funkcionált. Ezeken a bebújós, nyakban húzott, megkötős alsóingeken a XV. század közepén jelent csak meg a gallér előfutáraként egy keskeny, csipkés nyakfodor, amit díszítőelemként már engedtek kilátszani a férfiak és nők ruházatában egyaránt.
Innentől aztán viszonylag gyors út vezetett a fokozatosan mind szélesebbé és vastagabbá váló, jellegzetes spanyol malomkerék gallérig, amelyet külön helyeztek fel a ruhára, s amelynek méretei viselőjének társadalmi rangját és anyagi helyzetét voltak hivatottak reprezentálni.
Ebből alakult ki a francia nők viseletében a szintén tekintélyes méretű, elöl nyitott, drótvázzal merevített csipkegallér. Később aztán a gallérok mérete egészen visszaszorult, és minden tekintetben a praktikum irányába változott.
A XIX. század második felére alakult ki a mai, gombos ingfazon elődje, amihez eleinte keskeny állógallér dukált, majd a moshatóság érdekében levehető, keményített gallérokat hordtak hozzá. Az 1920-as évektől azután a puhább textíliák térhódításával ezeknek is kezdett leáldozni, és helyüket átvette a ma is használatos bevarrt inggallér-megoldás. Ezt a divatot vitte a szélsőségig René Lacoste, aki 1933-ban megalkotta a pólóinget és hozzá a puha gallért. Innentől kezdve az inggallértípusoknak számos változata alakult ki, amelyek elsősorban szabásvonalukban, illetve merevségükben különböznek egymástól.
Gallérfazonok
Mintegy százéves pályafutása során rengetegféle gallérfazon született meg a divattervezők jóvoltából, melyeknek többsége kisebb módosításokkal ma is forgalomban van és viselhető. Különbség a gallérok magasságában, a gallérszárnyak hosszában, illetve az általuk bezárt szög méretében van. Ezeket elsősorban az aktuális divattrend alakítja, de hogy azon belül milyen gallért ajánlott választani, azt részben az alkalom, részben pedig viselőjének alkata szabja meg. Utóbbi vonatkozásában elsősorban az arc és a nyak arányai mérvadók. Lássuk hát.
Kent
Klasszikus, általában merevített gallérfazon, viszonylag hosszú és zárt állású gallérszárnyakkal. Ez a legkedveltebb gallértípus, ami alkalmi és általános viselethez egyaránt illik. A gallérszárak által bezárt (alapvetően hegyes) szög mérete az aktuális divattrend szerint némileg persze változhat, ennek megfelelően különböző változatai kaphatók. Optikailag nyújtja az arcot és a nyakat, ezért hosszú, vékony nyak esetén kevésbé ajánlott. A kerek vagy ovális archoz és átlagos nyakmérethez ideális, de akár hordhatják az erősebb nyakú férfiak is. A Kent elsősorban az elegáns ingek kelléke, de sportosabb fazonokban is kapható. Viselhető nyakkendővel vagy kigombolva egyaránt. Zárt állása miatt elsősorban keskenyebb, kisebb csomójú nyakkendő illik hozzá.
Tab
Szintén zárt, magas állású gallér, a Kenthez hasonló a vonala, csak itt a gallérszárnyakat egy kis pánt köti össze. Ez a nyakkendőcsomó kiemelésére szolgál, ezért szigorúan nyakkendővel viselendő, kifejezetten elegáns alkalmakra. Keskenyebb nyakkendő és kisebb csomótípus illik hozzá.
Szmoking gallér
Más néven szárnyas gallér, mivel a gallérnak csak az első kis csücskei hajlanak le előre. Kizárólag elegáns ünnepi alkalmakra, formális megjelenés esetén, csokornyakkendővel, jellemzően szmokinghoz ajánlott viselet.
Cápa
Olasz gallérnak is nevezik. Széles, nyitott állású gallértípus, melynek gallérszárnyai ferdén hátravágottak, így egészen nagy szöget zárnak be egymással. Ennek mértéke különböző lehet: az úgynevezett félcápa a kissé szolidabb változat. Optikailag meglehetősen szélesít, ezért vastag, rövid nyakú férfiaknak kifejezetten előnytelen, és kerek archoz sem igazán ajánlott. Előnyösen ellensúlyozza viszont a keskeny, hosszúkás arcot, és ideális az ovális arcú férfiak számára is. Alapvetően nyakkendővel ajánlott viselni: nyugodtan választhatunk hozzá szélesebb fajtát, és köthetünk belőle nagyobb méretű csomót, érdemes megpróbálkozni például a Windsor-csomóval. Mivel teljes terjedelmében láttatja a nyakkendőcsomót, fontos, hogy az tökéletes legyen.
Legombolt gallér
Univerzális viselhetősége miatt a legpopulárisabb gallérfajta. Formája és alkati ajánlás tekintetében a Kenthez áll közel, csak a gallércsúcsokat egy-egy apró gomb rögzíti az inghez. Jellemzően kigombolva, nyakkendő nélkül viselik casual vagy smart casual öltözékként, de átlagos alkatúak keskeny nyakkendővel begombolva is hordhatják, így emelve megjelenésük eleganciáján.
Kontrasztos gallér
Ez a gallértípus az előbbiekkel ellentétben nem vonalában tér el a többi fazontól, hanem színében: jellemzően világoskék vagy más színes ing kap többnyire fehér gallért és kézelőt. Viselhető elegánsabb és általános viseletként egyaránt, főként az ingafazontól függően. Speciális típusa, amikor a gallérból csak a nyakpánt belseje más színű, és vele harmonizál a gomboláspánt, illetve a mandzsetta. Ez utóbbi az általános viseletű, lezserebb (gyakran aprómintás, sötétebb színű) ingeknek kölcsönöz stílusos, karakteres hatást.
Bármilyen alkalomról legyen szó, egy jól megválasztott ing mindig telitalálat. Általánosságban elmondható, hogy minél puhább az inggallér, annál lezserebb hatást kelt, és fordítva: a merevített gallér az elegancia védjegye. Emellett azt is tartsuk szem előtt, hogy akkor jó egy ing mérete, ha a gallér és a nyak közé kényelmesen befér a mutatóujjunk.
